Az amazóniai őserdők egzotikus virágú gyógynövénye. A ratániafélék családjának (Krameriaceae) egyetlen nemzetségébe (Krameria) mintegy 15 félparazita cserje és évelő bokor tartozik. Ezek közül a gyógyászatban leggyakrabban a perui Krameria triandra Ruiz et Pavon gyökeres gyöktörzseit használják, mely növény a Dél-Amerika nyugati partvidékén végighúzódó Kordillerák 1000-2500 m magas, terméketlen hegynyúlványain terem. A ratániák között e faj gyökereit és gyöktörzseit tartják a legjobbnak, ami a kereskedelemben perui vagy vörös ratánia néven kerül forgalomba. A perui ratániát egy spanyol botanikus, Hipolita Ruiz fedezte fel és írta le 1784-ben, aki a perui Lima környékén élő indiánoknál figyelhette meg használatát. Az indiánok a növény gyökerét és főzetét fogápolásra és összehúzó hatása miatt vérző sebek kezelésére is használták. A növény gyökereit még e században behozták Spanyolországba, ahonnan a XIX. század elején Európa más országaiba is elkerült. Ez idő tájt több országban is próbálkoztak termesztésével, ami azonban nem járt sikerrel. Az Egyesült Államok gyógyszerkönyveiben (USP) és szabványos vénymintagyűjteményeiben (National Formularies) 1831-1926 között volt hivatalos, és elsősorban fogápolásra, összehúzó hatása miatt akut és krónikus hasmenés ellen, valamint sebek kezelésére ajánlották főzetét és porát. A ratánia gyökérdrogjai (Ratanhiae radix) valamennyi európai ország gyógyszerkönyvében hivatalosak. A drogok elsősorban fenolos vegyületekben, főként oligomer procianidinekben gazdagok (10-20%), ezek mellett elbomlott tanninokból keletkező flobafén (ratánia- vagy krameriavörös színanyag) és benzofurán vegyületek (kb. 0,3%) érdemelnek említést. A gyökerek és gyökerekből készült kivonatok legfontosabb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító, antibakteriális, sebek gyógyulási folyamatát meggyorsító. A modern fitoterápiában és a kozmetikaiparban a gyökerekből készült forrázatot, alkoholos kivonatot (1:5, 60%-os etanol), száraz kivonatot, valamint propilénglikollal, butilénglikollal és napraforgóolajjal készült kivonatokat használják. A gyökerek vizes kivonatának használatát belsőleg krónikus hasmenés és erős vérzéssel kísért menstruáció, külsőleg pedig szájüregi kórfolyamatok (gingivitis, stomatitis), garatgyulladás (pharyngitis), hüvelyfolyás (fluor albus), fagydaganat (pernio) és aranyér (nodus haemorrhoidalis) kezelésére ajánlják. Az utóbbi két esetben ratániakivonatot tartalmazó kenőcs, illetve kúp alkalmazását is javasolják. A ratániakivonatot tartalmazó kenőcsöket egyéb terápiák mellett a hajszálerek fokozott törékenységénél és az elégtelen vénás keringés tüneti kezelésénél is alkalmazzák. A különböző koncentrációjú ratániakivonatokat a kozmetikában összehúzó és hűsítő krémekben, hajápolószerekben, napégés elleni, valamint "fáradt lábak" és felületi érproblémák ápolására alkalmas kenőcsök előállítására használják. A ratániakészítmények alkalmazása biztonságos, allergiás reakciók a hígítatlanul alkalmazott tinktúrák esetében is csak ritkán fordulnak elő. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
